A fonalakról
Manapság rengeteg féle, fajta megtalálható a piacon. Csoportosíthatjuk őket szálvastagságuk, vagy anyaguk szerint. Aki nem ásta bele magát igazán a témába, az el sem tudja képzelni, mi mindenből készítenek fonalat. A színválaszték pedig valami elképesztő. Az a rengeteg árnyalat, a színátmenetes fonalak, amikor egy gombolyagon belül nem hogy egy színnek a különböző árnyalatai változnak, hanem különböző színek váltogatják egymást! Leírhatatlanul gyönyörűek. (Egy-egy ilyen fonalválasztás semmi extra mintát nem igényel, mert már önmagában mutatós, simán-fordítottan megkötve.)
Tehát készítenek fonalakat természetes alapanyagokból és szintetikus szálakból, vagy a kettő keverékéből is.
Érdekességképpen felsorolom a természetes anyagokat, amiket felhasználnak fonalgyártás során: pamut, gyapjú, kasmír, alpaka, angóra, mohair, teve, selyem, bambusz, len, kukorica
A fonalak címkéje rengeteg információt elárul számunkra:
Leolvasható róla a fonal összetétele, milyen tűt ajánlanak hozzá, és azt is, hogyan bánjunk a kész termékünkkel. Hány fokon lehet mosni, stb.
Ha már gyakorlott kézimunkázó vagy, ránézésre meg tudod állapítani, hogy milyen tűt vegyél a kezedbe a kiszemelt fonálhoz. Én rendszerint vastagabb tűket használok, mint amit a gyártó ajánl, mert igen szorosan horgolok.
Kezdőknek közepes vastagságú fonalat ajánlok, közepes (3-as, 4-es) tűvel. A fonál semmiképpen ne legyen fekete, mert nagyon nehéz vele dolgozni lámpafénynél.
Igaz, hogy gyönyörű munkát lehet végezni 2,5-3-as tűkkel, de hamar kedvét szegi a szárnypróbálgatóknak, hogy már a negyedik sort készíted, és alig akar „nőni” a pulóver. Időigényes így egy normálméretű felnőtt pulóver meghorgolása, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb mintákkal dolgozunk.
Megjegyzés: A gyerekmodelleket, vagy a vastagabb tű használatát azért javaslom, mert kezdőként is hamar elkészülhetünk a munkával, továbbá már az alapszemek ismeretével bátran nekivághatunk az első önálló ruhadarab elkészítéséhez.
A fonál választásról itt írtam korábban: Milyen fonalat válasszak?
