Buklé fonálból készült ez a fehér kötött pulóver. Saját tervezésű darab. Bő, lezser fazon, igazán kényelmes viselet.
Semmi extra tudást nem igényel az elkészítése. Egyszerű sima kötéssel készült. (Színén sima, visszáján fordított.) A buklé egy olyan fonál, amit nem kell cifrázni.
Érdekessége a pulóvernek, hogy körkörösen kötöttem, és a karkivágásnál választottam szét a munkát. Ez a megoldás azért is tetszett, mert így kevesebbet kellett varrnom. (Elárulom, nem a kedvencem az összevarrás.)
Azért azt tudni kell róla, hogy először a cakkokat készítettem el, nem terveztem, csak ahogy jött. Kiszámoltam, hogy milyen bő legyen a pulóver eleje-háta egyben, és ez összesen hány szemet igényel. Ahány cakkot szeretnél, annyi kis darabban kell elkezdeni, néhány szemmel, és tetszőlegesen – legjobb szabálytalan ütemben – szaporítani. (Tehát a kis hullámos részeket külön-külön egy körkötőtűn készítjük.) Amikor elérted a megfelelő szemszámot, egyben összekötjük az összes darabot, és körkörösen kötünk tovább a kellő hosszúság eléréséig.
Én egy kicsit, hogy feldobjam a pulimat, rózsaszín fonállal körbe horgoltam az alját, és a nyakkivágást is.
A képen nem látszik, de a pulóver baloldalára felerősítettem egy pici horgolt virágot, ami ugyanabból a fonálból készült, mint a szegély.
Tipp: Akármilyen falatnyi mennyiség marad egy-egy fonálból, soha nem dobom ki. (Jól van na! Azért egy 15-20 cm-es darabot nem tartok meg) Sokszor jól jön díszítéshez.