Kedvencem az a lila pulóver. Eredetileg a lányom kezdte el kötni saját részére. A nyakkivágást én készítettem el. A fogyasztástól még ódzkodik. Mire elkészült az eleje és a háta, kiderült, bizony szűk lesz. Támadt egy mentő ötletem: csipkebetétet horgoltam az oldalába!
Amíg én horgoltam, a lánykám megkötötte a pulóver ujjait. Semmi szaporítás, csak úgy egyenesen! Felvéve olyan hatása van, mintha tölcsérujjú lenne. Az ujjára szándékosan nem kötöttünk passzét, hogy az alja felkunkorodjon. (Ez is a design része.)
Miután összevarrtam a pulóvert, körbe kötöttem az alját patent mintával. (két sima, két fordított) Végül a nyakkivágást horgoltam körbe.
Elkészült a közös mű, erre a gyermekem közli, neki nem tetszik! Bő. (Pontosabban nem tapad a testére, mint amit korábban kötött csupa patent mintával.)
Hál’ istennek! Lett egy pulóverem. Nekem ugyanis nagyon tetszik. És a kolléganőimnek is. Tudják, hogy kötök, horgolok, mégis mindig rácsodálkoznak, hogy ezt is én csináltam?